Aquincum-Mocsáros Egyesület, Budapest
A zsúfolt Budapestnek kevés olyan szép része van, mint a Gladiátor utcai park. Kézenfekvő a kérdés, hogy mi az érdekes ebben a zöldfelületben. A park létrejöttének megismerését követően azonban már érhető, hogy mi adja a különlegességét ennek a helynek.
A Gladiátor utca lakói hosszú évekig kénytelenek voltak elviselni, hogy a mellettük fekvő természetvédelmi terület illegális szemétlerakóként üzemeljen. A környéken mindennaposak voltak a betörések, a szemétből a hajléktalanok kábelt kerestek és találtak, majd égettek is. A patkányok is elszaporodtak, ezért többször kellett patkányirtást rendelni a területre. Ezt megunva kezdtek szervezkedni a helyiek.
1999-ben Aquincum-Mocsáros néven egyesületet hoztak létre, majd sűrű látogatói lettek a helyi önkormányzati fórumoknak. Első sikerüket akkor érték el, amikor a Sportminisztériumhoz pályáztak és egy kisebb összeget nyertek egy játszótér kialakítására. Időközben a mintegy 6 000 négyzetméteres terület a szervezet kezelésébe került. Az Egyesület a helyiek segítségével takarította ki a területet. A heroikus munkát jól mutatja, hogy több mint 300 köbméter hulladékot szedtek össze, amit egy megállapodásnak köszönhetően a fővárosi hulladékkezelő cég ingyen szállított el.
Az emberek a saját erejükből tovább folytatták a munkát, évről-évre egy kicsivel többet tettek hozzá, egy kicsivel tovább építették, szépítették a területet. A tervezés során az itt élők időről-időre összegyűltek és elmesélték, megvitatták álmaikat, majd ezek alapján egy helyi önkéntes készítette el a végleges terveket. Először csak füvesítettek, majd szelektív hulladékgyűjtőt alakítottak ki, kerítést építettek, festettek. A nagy álom, hogy egy kis tó is helyet kapjon majd a területen. Az eseményekről a környékbelieket és a közelben lévő gimnázium diákjait egy általuk szerkesztett és kiadott újság hasábjain értesítették. A játszótér átadására a sok-sok önkéntes munkát követően végül 2002-ben, Mikuláskor került sor. Látva a befektetett munkát és az ennek eredményeként létrejött fejlődést, a helyi vállalkozók is hozzájárultak a terület csinosításához. A szerszámok tárolásához, a találkozók megtartásához egy faházat helyeztek ki a térre, a harapnivalót a közeli étterem és a helyi cukrászda biztosította, a kertészt hívni sem kellett, minden évben önkéntes munkában nyírja a sövényt és végzi el a szükséges gombaölő műveleteket.
Így végül az Egyesületnek a helyiekkel közösen sikerült egy igazán hangulatos parkot létrehoznia. A több mint tíz év alatt megpályázott 8 millió forintnak és a majdnem ezer önkéntes munkájának köszönhetően ma már focipálya, teniszpálya, park és játszótér fogadja az odalátogatókat. A bográcsozó hely használatához már-már hónapokkal előre kell időpontot foglalni.
További terveik között szerepel egy tanösvény, egy halastó, egy szánkózó domb, de még egy helyi öko-óvoda is. Ami igazán örvendetes, hogy a lokálpatrióták nem csak egy olyan helyet hoztak létre, ahova Soroksárról is érkeznek látogatók, hanem hagyományokat is kialakítottak. Minden évben vannak sportversenyek, gyereknap, közös takarítási nap, főzéssel egybekötve, Mikulás ünnepség, stb.
A fentiekből is látszik, hogy amikor a szervezet pályázott a MOL és az Ökotárs Alapítvány Zöldövezet programjára, a közösségi tértervezés a szervezetnek már nem volt újdonság, így könnyen vették a Magyarországon még nem elterjedt módszerrel járó akadályokat. Pusztán, a korábbi évek során összeállított és folyamatosan, az állandó találkozók során frissített terveket kellett elővenni az asztalfiókból. Az Alapítványtól kapott támogatást a szervezet a későbbiek során kerítésként funkcionáló sövények és gyümölcsfák ültetésére fordította.